Kicsi Clarissa
...avagy Szép Napot Jencike!
A nagy tanulság
Drága Jencike!
Most elmesélek egy igen tanulságos kis történetet, aminek szereplői Clarissa, Macska és Pingvin.
Miután ez a három pajti összebarátkozott és délelőttönként már együtt szállták az eget és őrizték a parkokat, Macska bizony a két hátán röptetett pajtitól igencsak elfáradtak, így hazafelé már trolibuszra ültek. Nézelődtek ki az ablakon, amit nagyon élveztek, mert eddig mindent vagy nagyon magasról láttak, vagy nagyon alacsony nézőpontból, de a trolin ülve nagyon kellemesen tudtak kukucskálni. Így esett meg a kis történet is, mi szerint A nagy nézelődésbe merülve Clarissa felfedezett egy olyan kiírást, amely ezt írta:
PINGVIN PONTBEVÁLTÓ HELY
Clarissa sűrűn bökdöste Macskát, hogy ő is látta-e a kiírást, de Macska ugye nem jár iskolába, így ő még nem tud olvasni. Clarissa elmesélte neki, hogy mit látott és a következőt mondta:
- Pingvin pontbeváltó hely… PINGVIN PONTBEVÁLTÓ hely… tehát Pingvin be lehet váltani pontra? És mi az a pont? A nyalóka is pont alakú azt hiszem… biztos nyalókát kapunk Pingvinért… Tyűűűű akkor be kellene vinnünk Pingvint és kapunk nyalókát. De akkor eltűnik Pingvin… lehet, hogy bezárják valahová… lehet hogy éppen a nyalókák közé. ÚÚÚ akkor viszont nekünk is be kellene öltöznünk Pingvinnek… nem jó… nem akarom, hogy bezárjanak…akkor vigyük Pingvint… majd kihozzuk. NYALÓKAAAAA!
Ezzel a lendülettel kipattantak a troliból és már vitték is Pingvint a PONTBEVÁLTÓ HELYRE. Mikor odaértek Pingvin még nem értette, hogy mi vár rá, mert hát ő nem hallotta Clarissa eszmefuttatását a trolin nézelődve. Clarissa és Macska nagyon szorgalmazták, hogy „menjünk be Pingvin, menjünk be”, amíg el nem érték a céljukat.
Ott azonban nem az fogadta őket, amire számítottak… Itt öreg nénik és bácsik álltak, pontokat hoztak kis cetliken és pingvineket kaptak érte. A nyalókákat még hírről sem ismerték.
Így Macska és Clarissa kikullogott, szorosan nyomukban Pingvin haladt. Clarissa nagyon elszégyellte magát, mert képes lett volna egy nyalókáért bezáratni Pingvint. Nagyon sokszor bocsánatot kért Pingvintől, csinált neki papír szívecskét, neki adta az uzsira kapott csokiját és sok puszit. Pingvin nem haragudott, mert tudta, hogy bár Clarissa tud olvasni, mégis mindig a nyalóka és a móka körül jár a kobakja, márpedig a felnőttek világában senki nem ajándékoz nyalókákat egy Pingvinért. Jókat kacarásztak utólag ezen a tanulságos történeten. Itt a vége, fuss el véle.
Pufi kadét szolgálatra jelentkezik!
Drága Jencike! Pufi, a nyugdíjállományba helyezett közlegény nyugalmát és életét kockáztatva újra felveszi a szolgálatot! :)
Pingvin-sztori
„Az úúúúúúúúúgy vooooolt, hooooooogy egy szép nyári napon nagyon melegem volt és a melegben már nagyon szeleburdian gondolkodtam és mókázni szerettem volna, ezért elkezdtem röpködni, pedig anyukám azt mondta, hogy nem szabad, de ennek ellenére egyre magasabbra szálltam és így egyre hűvösebb is volt. Így nagyon jól éreztem magam, de egyszercsak jött egy makacs sötét felhő, ami nem akart az utamból elállni és én keresztül repültem rajta és olyan piszkos lettem, hogy leestem a földre POPSIRA! A szárnyaim nagyon megsérültek és anyukám –mivel ő sz
ólt előre, hogy baj lesz belőle- bedobott a mosógépbe, majd kicsipeszelt száradni a többi ruha közé. Ez volt a büntetésem. Nem is volt annyira rossz, mert a felcsíptetés által meggyógyultak a szárnyaim is és szép tiszta és illatos lettem újra.”Azóta Pingvin nem szólt egy szót sem a történtekről és mélyen hallgat minden másról is, amíg nem adunk neki nyalókát.
Jencike! Nagyon messze vagy és nagyon hiányzol Nekünk!
A forradalmi felfedezés
Még karácsony előtt történt, hogy én és Macska a szokásos napi repülésünk alkalmából jó magasról nézelődtünk és felügyeltük a kedvenc játszótereinket, nehogy rossz kisgyerekek tönkre tegyék és mókázásra alkalmatlanná váljanak a játékok.Azonban egy váratlan pillanatban észre vettünk egy magányosan kóborló szimpatikus pingvint az egyik játszótér melletti kis befagyott pocsolyán csúszkálva. Sokáig csak néztük, hogy milyen ügyesen bohóckodik a csúszós jégen, amikor mi is odarepültünk hozzá, hogy csatlakozzunk a mókához. Nagyon kedvesen fogadott minket Pingvin és nagyon örült neki, hogy ovis társakra talált, mert már nagyon kezdett unatkozni.
Pingvin ismer ám Téged Jencike! Azt mondta, hogy egy szép téli nap fogadta magához Jencike, vagyis pontosabban valakitől kapta, de azt már nem tudta megmondani, hogy kitől, mert az a valaki azzal mókázott, hogy papíröltönyt készített Pingvinnek, úgy hogy a feje búbja se látszódjon ki belőle. Pedig pingvin nagyon elegánsan van öltözve,ugyanis mindig fekete-fehérben jár és nem szokott repülni se, nehogy bepiszkolja a ruháját. (Macskával nem értettük, hogy lehetne bepiszkolni a rucinkat repülés közben, de már nem is firtattuk, mert addigra már elkezdtünk mókázni a jégen)
Én és Macska rögtön popsira estünk és sokat csak hason csúszkáltunk, mert az úgy sokkal mókásabb volt.Így egy egész délutánt töltöttünk el Pingvin-mókávalés sokat tanultunk az esetből, miszerint az a legjobb befagyott pocsolya, amelyik üdítőből vagy szörpből van, ugyanismiközben hason csúszkáltunk a jégen Macskának odafagyott a nyelve a pocsolyához és azt mondta, hogy NINCSN finom íze. Így ha bárki elesik, az nem fog pityeregni, csak belenyal a jégbe és már örülni is fog neki, hogy elesett, illetve megvigasztalja a szörp színes színe. :D :P
A nagy visszatérés és a bocsimacska
Bizony, bizony egy nagy „bocsimacskával” kell indítanom a mókát, mert –bár egyáltalán nem feledkeztem meg Rólad- nagyon régen írtam a blogra.
bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi
bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi bocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsibocsi
Itt az Ősz, itt van újra
Drága Jencike!
Itt az Ősz, itt van újra... Bizony. Nagyon szomorkás idő van erre felénk. Képzeld Jencica, hogy mivel Te is iskolás lettél, így nagyon messze vagy tőlünk, ezért elmesélem, hogy mi mindent csinálunk Macskával és Clarissával. Egy kuckóban lakok velük, együtt fizetjük ki a költségeket. De fűteni nem fűtünk, mert ha fázunk, akkor a Szuper Macska Energiára hagyatkozunk.
Egyébként Macskával és Clarissával egyetemre járunk -ami egy hatalmas ovi- és itt mi Jencisztikát tanulunk a Clarissatudományi karon. Sok érdekes óránk van, ahol bukfencezni kell sokat, meg hintázni, meg aludni, enni, meg fogócskázni és ha ügyesek vagyunk, akkor nyalókát, gumicukrot, meg finom szívószálas kisüdítőt kapunk.
Ahogy hallottam Te is játszol, még pedig sokat. Meg megy a zenebona. Szeretem a zenebonát, főleg ha Jenci csinálja. Dobos zenebona. Jencike! Ugye tudod, hogy az nagyon menő az oviban, ha valaki ütemesen tud csörömpölni az uzsonnaasztalnál a kanalakkal, amíg meg nem kapjuk az ennit?!
Macskával és Clarissával mi is sokat csörömpölünk, de az mindig nagyon huncut zenebona. De sokat szoktunk danolászni. Azt is tanítják a jencisztikán. Megtanítanak minket rosszalkodni. Ez a kedvencem. Ebben nagyon jó vagyok.
Ma Jencike kivételesen nagyon rossz idő volt. Clarissa elment sétálni Macskával, mert valamit rosszalkodni akartak és képzeld akkora pocsolyák voltak mindenütt, hogy Clarissa teljesen elmerült benne. Macska persze átrepült felette, majd hazaröpítette Clarissát, nehogy megfázzon. Főztem nekik teát, mert eléggé kivoltak pirulva, mikor hazértek és vacogtak meg köhögtek, hapiztak. Remélem nem lesznek betegek. Bár Clarissa azt mondta, hogy nem baj, ha beteg lesz, mert akkor kap Neocicát, aminek nagyon finom az íze. (Ugye milyen huncut?)
Holnap az oviban be kell mutatnom, hogy hogyan kell rosszalkodni egy játékboltban. Már nagyon várom, mert ez az egyik kedvenc témám. Aztán még ezen a héten a pukiról is fogok beszélni az ovis társaimnak. És nem utolsó sorban a rosszalkodás megalapítójáról is beszélnem kell, nevezetesen Jenciliusról, aki cica idő szerint egy halom nyalóka elfogyasztásnyira élt, vagyis még mindig ovis.
Szóval sok dolgom van itt az oviban. Sokat kell gyakorolnom a rosszaságot, a hutcutságot, meg a sunyi tekintetet. De legalább azt csinálom, amit szeretek. :)
Sokat fogok ezentúl mesélni és rendszeresen jelentkezem!
Jencica! Nagyon hiányzol nekünk és nagyon szeretünk!
A közlekedés forradalma
Kedves és már nagyon hiányolt Jencike!
Valószínűleg Te még nem ismered Clarissa és Macska legújabb szerzeményét, alkotását, mert Te még mindig nem értél haza.
Macska és Clarissa egy egész napra bezárkóztak a szobámba és nem is sejtettem, hogy min mesterkednek. 
Csak kiszűrődő ördögi kacajokat, nevetést hallottam és villódzó fényeket láttam. A hosszú várakozás után azonban kinyílt az ajtó és Macska felkonferálta a közösen elkészített művüket. Clarissa ült benne és vezette. Először csak puki hangokat hallottam, majd amikor a látószögembe került, megpillantottam a képen látható járművet. Clarissa ihlette a puki hajtású MacsMobilt, Macska pedig beletöltötte a Szuper-Macska-Energiát.
Így egy nagyon szélsebes jármű keletkezett. Két személyes járgány. Elől ül Macska, ő a kormányos, Clarissa pedig élvezi a magas komfortfokozatú üléseket a MacsMobilban.
De amíg, meg nem szerzi Macska a MacsMobil vezetői engedélyt, addig bizony ő is, mint Jenci és én, a hátsóülésen, biztonsági övvel utaznak.
Clarissa konyhaművészete
Kedves Jencica!
Clarissa nagyon várta már hogy megoszthassa Veled főzőtudományát, amit már régebben is emlegetett. A nyár nagyon sok lehetőségek kínál, hogy kiteljesíthesse profizmusát az ételek terén.
"Macska meg én a sok kerti mókázástól és szaladgálástól olyan nagyon megéheztünk, hogy gondoltunk együnk valami finomat. És ahogy ezt kigondoltuk Macskával, véletlenül kigyulladt egy bokor mellettünk, beledobtuk egy üstbe és rádobtunk egy rácsot, amit az egyik rossz kisgyerek ablakáról szedtünk le és készen is lett a mi saját grillünk. És mikor el akart egy pillanatra 
aludni a tűz, csak rápukiztam egyet és már úgy be is lobbant, hogy ijedtemben még nagyobbat pukiztam, és ekkor sikongattunk, szaladtunk, megnyugodtunk, meglepődtünk, nevettünk, fájt a hasunk ezért sírtunk és újra nevettünk.
Éhesek voltunk és finomat akartunk enni. Ezért mindenfélét nyársra tűztünk. Mivel a nyárs sokkal nagyobb mint én,ezért majdnem és is tűzre kerültem,már másodjára.
Aztán megbeszéltük Macskával, hogy én megfogom a nyársat, hogy a hegyes fele az ég felé nézzen, majd Macska fog valami finomat, fölé repül a szuper macska erővel és rádobja a nyársra.
És ez felettébb mókás volt, de hatásos is. Így került a nyársra az a sok finomság, amit egy szempillantás alatt felfaltunk."
Barackos
Ma is nagyon sokat ténykedett 
ez a Clarissa-Macska páros ám!
Leszedték a létező összes barackot, ami a fán volt. Macska repült körbe-körbe és lent fogta a pici vödröt Clarissa és amit ledobott Macska, azt Clarissa elkapta a vödörrel, bár volt olyan is, amikor Clarissa kobakjára pottyant egy érett barack. Ezt mindig felettébb viccesnek találta Macska,ugyanis akárhányszor ez megtörtént, Clarissa mindig szánt fél percet rá, hogy csemegézzen egy keveset a kedvenc szitokszavaiból az ő kis cincogó hangján.
Cseresznyézés
Drága Jenci!
Ma végre Clarissától megkaptam a fényképeket, és részletesen is beszámolt róla, hogy mit is csináltak eddig. Nagy izgalommal hallgattam.
"Hű, hol is kezdjem? Olyan sok a kaland és a móka, hogy alig látok ki belőle! Még a nyár elején felkerestem a pajtimat Macskát, és együtt fogtunk bele a nyárba. Először elmentünk cseresznyézni. Sok sok móka volt. Fára másztunk, leugortunk, cseresznyét ettünk, elszédültünk, leestünk, bukfenceztünk, Macskával a fa tetejéről a legfinomabb cseresznyét is leszedtünk, madarakat ijesztgettünk, hogy ne csipkedjenek meg minket.
Cseresznye fülbevalót készítettünk egymásnak Macskával. Versenyeztünk, hogy ki tudja messzebbre dobni a kukacos cseresznyéket, sikoltozás nélkül. De mindig macska nyert. De ez nem ér! Ő Szuper Macska. A köpenye is árulkodik erről."
Jencike! Itt még nincs vége a történetnek, ne aggódj! :)
Tu bí kántinnyú
Korábbi bejegyzések
Archívum
Copyright ©2004-2005 B13.hu Minden jog fenntartva.
A Blogot szerkeszti(k): Clarissa
